Ontológia

 

Nevet adni nem egy könnyű, ám annál fontosabb aktus. Nomen  est omen, emlékeztet az évezredes bölcsesség (vagy megfigyelés?, végül bölcsesség és megfigyelés igen hasonló fogalom).

Egy érdekes geometriai jellegű kérdéssor fonódott-szövődött bennem, mondhatnám, egész életemben. Egy adott ponton összeállt egy „szigorúan nem-euklideszi geometria” vázlata – amely nem attól nem euklideszi, mert itt valami „rendellenes van a párhuzamos egyenesekkel, hanem azért, mert benne nincsenek… pontok. Ugyanúgy nincsenek pontok, ahogy a világon nincsenek atomok (hanem elemi részecskék és ki tudja mi még szerkezetei). És ettől nem egészen függetlenül, pontok sem „léteznek”.

Később, egy eléggé más koncepció számára elővettem a kissé suta csempegeometria nevet.

Ez az új nyom egyre izgalmasabbnak bizonyult és jó új nevet várt magának. Kellő gondolkodás után arra jutottam, hogy ez a név az ontológia lehetne.

Minden művelt ember tudja, hogy az ontológia a filozófia egy fontos, megbecsült ága. Illendő lenne-e „kölcsön” venni, és egyáltalán, miért ezt kellene választani?

Geometria, topológia, ontológia. Érdekes névsor. Mellékesen: miért geometria és nem geológia, esetleg geometrológia?

Félretéve az etimológiai és az esztétikai kérdéseket, mutassunk a lényegre. Ezek a matematikai diszciplinák arra valók, hogy valamiképpen lássuk és megértsük a világot. Egyik sem maga a világ, az „igazság”, hanem specifikus eszköz, látásmód. Az építészek, térképkészítők, a politikusok, a csillagászok és sokan mások számára a geometria a Biblia. Egyes hivatásos matematikusok számára a topológia kedvenc indiánvár. Az ontológia pedig a világ matematikai modelljének a tudománya, abban a megközelítésben, amelyet felvázoltam A világ c. könyvemben. Ez két két mondatban összefoglalva: Tér nem létezik. A világ térsejtekből épül. (Ez az összefoglaló csak a könyv térre vonatkozó részét summázza.)

Igen, az ontológia arra lehet jó, hogy a legkülönfélébb, beleértve dinamikus modelleket készíthessünk a világ mélyebb megértése érdekében. Ezt szolgálja az is, hogy az ontológiának két alapvető eleme van: sejt és kapcsolat. Amig a geometriában pontból és egyenesből indulunk, az ontológiában az egyenest deginiálni „kell” és lehet.

Az ontológiáról általánosságban most ennyi. Minden következő szó elvezetne valamelyik speciális esethez 3-as, 4-es, 6-as ontológia stb.). Az érdekes dolgok ott kezdődnek, de ehhez egy kis türelmet kell kérnem.

A türelmetlenek ne is várjanak rám. A pálya szabad.

 

* * *

 

Kérdés – Mennyi a szög

 

Ma ébredéskor rám ugrott egy kérdés: hány fokra kellene medönteni a négyzetet balra, hogy jobb felső csúcsa megérintse a felső egyenest?

A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy2*r távolságra rajzoltunk két vízszintes egyenest (a vízszintesség nem matematikai fogalom, ezt a vizuális magyarázathoz mondom).

A két egyenes közé rajzoltam egy r súgarú kört, amely így egy-egy ponton érintkezik az egyenesekkel. A kérdés szempontjából ennek a körnek semmi szerepe, semmi jelentősége, de így kerek a mese.

Jobbra a körtől, nem messze tőle az alsó egyenesen áll egy olyan négyzet, amelynek a felülete megegyezik a kör felületével. Vegyük olybá, hogy sikerült a kör négyszögesítése. Nem kell túl nagy intelligencia, hogy világos legyen: a négyszögünk oldala kisebb a kör átmérőjénél, így, fájdalom, a négyzetünk nem érinti a felső egyenest.

Ahhoz, hogy megtörténjen az érintés csodája a négyzetet egy kicsit meg kell billenteni, mondjuk balra, a kör felé (a formák között is lehet érvényes az összetartozás ereje).

Tehát hány fokra kellene megbillenteni a négyzet alapját, hogy a négyzet jobb felső csúcsa (sarka) éppen a felső egyenesre kerüljön (miközben a bal alsó csúcs nem hagyja el az alsó egyenest.

Első látásra a szög kiszámítása nem látszik nehéznek, de odafigyelés és némi idő kell hozzá.

Szerintem „logikusnak” látszik, hogy a szög értéke nem függ a kör sugarától, de ezt nem merem biztosra állítani. (Az itt használt „logikus” jelző megint nem matematikai fogalom.)

A keresett szögnek biztosan lesz valami köze a Píhez, ezért nevezhetjük akár pisai szögnek. (Érdekes lenne tudni, mennyi a Pisai Ferde Torony dölési szöge. Semmilyen csodát nem tudok kizárni.)

 

 

* * *

 

Számtani számvetés

 

Mindennek van rendelt ideje. Ezt jó tudni, de még fontosabb azt megérezni, hogy mikor van valaminek a neki rendelt ideje. Nem könnyő feladat, mert az időpont megfelelősségét különböző szempontokból lehet nézni.

Például most is: mi volna az igazi szándékom az alábbi összeírás? Számvetés, mielőtt letenném a lantot. Vagy éppen ellenkezőleg: terepszemle új csaták előtt? Vagy talán egy harmadik szempont játszik némi szerepet: partnerkereső kirakat? Ebben az esetben akár elkésettnek is mondható a számvetés.

Nos, lássuk ezt a bizonyos számvetés. Még csak annyi, hogy az alábbi listának volt egy előzménye: egy másik lista a fontosabb témák, amelyekkel emlékezetem szerint foglalkoztam életem során. Ez nem publikációs lista volt, mert igen sok témában ilyen nem volt, másrészt van néhány téma, amelyben több publikáció is áll. Nézegetve-tanulmányozva ezt az első listát arra jöttem rá, hogy az hosszú és túlságosan heterogén, ami a témák összetettségét és fontoságát illeti. Így próbáltam segítségével meghatározni azokat a témaköröket, „diszciplinákat”, amelyekkel komolyabban foglalkoztam. Aztán erre az aggregált listára felkerült 2-3 speciális eset. Ezek olyan témakörök, amelyekkel eddig alig foglalkoztam, de módfelett érdekelnek és vonzanak, illetve az utolsó egy merőben új témakör, amelynekelképzelése, koncepciója egyelpre csak a fejemben van. Ezért is tartom jónak ezt a számvetést, mert utána még erősebb lesz a motiváció, hogy papírra vessem azt, ami a fejemben izgatottan várakozik, vagy – néhány esetben – szeretnék majd foglalkozni.

Íme, a témakörök:

Dinamikus rendszerek

Aritmetika

Számrendszerek

Egyiptomi törtek

Logika és axiomatológia

Kvantumgeometria

Matematikai nyelv

 

Röviden ezekről:

Dinamikus rendszerek – Igen képlékeny fogalom, sokféleképpen lehet meghatározni ezeket. Az alapkoncepció szerint ez néhány paraméter (változó) viselkedése „az időben”, de úgy, hogy a paraméterek értékei függnek a paraméterek értékei az előző időpntban. Ezeket az összefüggéseket a konkrét dinemikus rendszer egyenletei. Ezek a rendszerek nyilvánvalóan és ténylegesen jól modellezhetnek mindenféle valóságos folyamatokat. A lenyűgőző ebben, hogy az egyszerűbb elvont rendszerek gyakran instabilok, a valamiféle rend és logika hamar káoszba fordul. Ennek a káosznak a tanulmányozása rendkívül izgalmas, de a  egy-egy tanulmányozandó jelenség jó modellezése is igazi szolgálat.

Aritmetika – Az antik korban a matematikának két nagy ága volt: aritmetika (számtan, számelmélet), és a geometria. Hozzám mindig is az első állt közelebb. Benne tucatjaival találtam kihívást és csábítást jelentő részterületeket, témákat, de mindig is érdekelt az aritmetika különleges matematikai-filozófiai-episztemológiai-ontológiai egysége, amelyet igyekeztem érzékeltetni A számok című kötetemben. Közben érzem, hogy komoly új ismeretek és felismerések előtt állunk.

Számrendszerek – Ez egy speciális része a számelméletnek, de mint téma számomra egyenragú kutatási területté vált, nemcsak a Szimi számrendszer miatt.

Egyiptomi törtek – Ez egy hasonló eset: az aritmetika viszonylag ritkán tárgyalt, egy kissé egzotikus témája, amelyben én nem csak izgalmas szépséget találtam, hanem lehetőséget olyan koncepciókra (pl. a nílusi számok), amelyek DNS-analógiák keresését teszi lehetővé a világban, ahogy már Püthagorasz is sehtette.

Logika és axiomatológia – Azóta gondolkodunk, amióta logikusan gondolkodunk, és azóta csinálunk matematikát, amióta axiomatikusan gondolkodunk, mégis nagy és nehéz kérdések előtt állunk.

Kvantumgeometria – Régóta izgat és csábít a pont nélküli geometria lehetősége. Szerintem, amióta tudjuk, hogy az atomnak (bonthatatlannak) tartott atomok elemi részecskékből állnak, és általában Max Planck munkássága után morális és szellemi kötelességünk foglalkozni a pont nélküli geometria kérdésével. Ebben nagy impulzus adtak számomra azok a gondolatok is, amelyeket megosztottam A világ című kötetemben.

Matematikai nyelv – Az egyik legmerészebb tervem megvzsgálni egy sajátos matematikai nyelv lehetőségét. Egyetemista korom óta lenyűgöz – és egyben be nem vallott csalódás a Principia Mathematica. Szerintem ezt a kísérletet nem azon az úton kellene indulni, mint Russell és Whitehead, hanem Eukleidész axiómarendszerének konvertálásával egy ilyen új matematikai nyelvre.

 

 

* * *

 

A csempe-geometria

 

Diákkorom óta fenntartásaim voltak a pont fogalmával a geometriában. Végül is akkor kezdték egymás után felfedezni a „bonthatatlan” atom alkotó részeit, és a jelek arra mutattak, hogy itt nem várható megállás.

De ekkor hogyan lehet fenntartani a pont elvét, vagyis azt, hogy az nem bontható, elemezhető, modellezhető stb. Semmi. Egy tűszúrás. Lehetne mondani: átjáró a túlvilághoz, csak éppen annyi kicsiny, hogy semmit nem látunk rajta keresztül.

Így idővel egyre élénkebben foglalkoztatott a gondolat, hogy lehetséges-e egy alternatív – „nem-euklideszi” – euklideszi geometria, amely minden másban euklideszi, de éppenséggel nem posztulálja, pontosabban kizárja a pontok létezését?

Rá kellett jönnöm, hogy aki Á-t mond…, annak az egyenes és a sík létezését kell megtagadnia, általában mindent, amelynek valamelyik mérete 0. A lemondás nem tűnt fájdalmasnak. Annál inkább, hogy azonnal kínálta magát egy remek modell: az euklideszi tér a maga nyílt formáival (részhalmazaival).

Tehát a koncepció adva volt, és izgalmas munka kínálkozott.

Ekkor viszont történt egy szerencsétlen fordulat. Kutatva a témát, találkoztam olyan információkkal, miszerint „nem régen” más matematikusok is vizsgáltak hasonló problémákat és egy sor eredmény született egy új matematikai ágban, amelyet, hogy, hogy nem, non-kommutatív geometriának lett elnevezve. Az ide vágó munkák az absztrakt algebra olyan  magaslatai körül keringtek, hogy sok évet igénylő felkészülés nélkül nehezen követhetők. De a lényeg mégis az volt számomra, hogy ezek a kutatások nem a „pontnélküliségre” fókuszáltak, hanem éppen ellenkezőleg, ez az alapkoncepció teljesen eltűnt.

Így az egész érdeklődésem a téma iránt is hibernálódott, pedig továbbra is azt vallom, hogy ennek a koncepciónak még fontos szerepe lehet a világ szövetének megértésében.

És lám, ma, már nem is tudom, miből merítve impulzust, elképzeltem egy egészen más, első látásra hihetetlenül izgalmas modellt.

Ez pontosan az ellentéte az előbb említett nyilt térbeli formáknak. Úgy is mondhatjuk, hogy ez egy diszkrét modell (ez nem társasági fogalom, a matematikusok használják bizonyos esetekben).

Nos, ezt a modellt csempe-geometriának is nevezhetjük, mert benne nincsenek pontok, hanem csempék.

És itt mindjárt háromfelé mehetünk, hiszen a szabályos háromszög, négyszög és hatszög kínálja magát. Ez lehetne a három fő felekezet, amelyek között lehet választani kedvencet, tudva, hogy a három geometria különböző tulajdonságokkal rendelkezik.

Azt is érdemes megegyezni, hogy ez a három alapmodell intuitíve azt valósítja meg, hogy „nem hagyunk vákuumot”. Ha viszont mi nem a „szokásos” geometriai vizualitást keressük, hanem jó az emberi agy víziója, akkor akár végtelen sok alternatív modellt is megalkothatunk (bár ekkor nem csempe-, hanem sajtgeometriáról lenne helyes beszélni.

Én a mai nap egy részét arra szántam, hogy elemezzem a négyzetes csempegeometriát, és be kell vallanom, remek játék, sok-sok meglepetés. Definiáltam az egyenest, az átlós egyenest, a két csempe (volt pont) közötti utat, távolságot. Igen izgalmasnak tűnik a hagyományos geometria nem igen ismert hálózat fogalmát.

Mindenki őrizze meg a nyugalmát: a csempe-geometriában is igaz, hogy egy egyenesen kívüli csempén egy és csak egy párhuzamos egyenes létezik.

Azért döbbenetes meglepetések is vannak (Püthagorasz most ne figyeljen ide): ha a, b és c egy egyenlőszárú derékszögű háromszög oldala a+b=2c, hiszen a=b=c

Hogy mit adhat nekünk a csempe-geometria néhány szórakoztató példán kívül.

A jövő tudja a választ.

 

* * *