2020. július 9., csütörtök

Arisztark-sorozatok

Mialatt írtam A számok című könyvemet, többé vagy kevésbé érdekes sorozatok tucatjait találtam ki. Egyeseket felírtam magamnak, másokat nem, de minden esetben megvolt a szándék, hogy „majd egyszer” visszatérek ezekre.

Így a napokban elővettem az egyiket, és roppant érdekes tulajdonságokat fedeztem nála, és – örömömre – annál több rejtélyt.

Mivel egész sorozatcsaládról van szó, úgy éreztem, jó lenne nevet adni nekik. Így magamnak Arisztark-sorozatnak kezdtem hívni. Aki elfogadja ezt az elnevezést, elfogadja, aki nem, nem. Mindenesetre Arisztark megérdemli tiszteletünket.

De haladjunk sorjában!

Az alapsorozat a következő szabály szerint alakul:

a(1) = 1

ha n > 1, a(n) = a(n-1)/gcd(a(n-1), n) ha gcd(a(n-1), n) > 1, más esetben, vagyis ha gcd(a(n-1), n) = 1, akkor a(n) = a(n-1)+n.

Szavakkal elmondva, ha az előző tag és n legnagyobb közös osztója nagyobb 1-nél )tehát valós osztó), akkor azzal elosztjuk az előző tagot, és ez lesz az új tag, de ha az előző tag és n relatív prím, az őj tag az előző tag és n összege.

Magában a szabályban semmilyen különösebb „csavar” nincs, érdeklődéssel várhatjuk az eredményt.

Nos, ez akár csalódásnak is tűnhet, ugyanis ez a sorozat így néz ki:

1, 3, 1, 5, 1, 7, 1, 9, 1, ….

Vagyis eléggé egyhangú és kiszámítható.

Ha ez lenne minden, akár el is felejthetjük a sorozatot.

De azért nézzük meg, mi történik, ha az első tag nem 1, hanem – a rend kedvéért – 2!

Apró meglepetés. A sorozat most így néz ki:

2, 1, 4, 1, 6, 1, 8, 1, …

Példaértékű rend és fegyelem, szinte szép! Bár minden sorozat ilyen lenne, semmi gondunk nem lenne velük.

De a matematikus kíváncsi ember, megnézi, hogyan fest más kezdő tagok esetén ez a sorozat, ha már ennyit beszélünk róla!

Nézzük meg, milyen a sorozat, ha az első tag 3!

Hát most kellene megkapaszkodni! A sorozat így néz ki:

3, 5, 8, 2, 7, 13, 20, 5, 14, 7, 18, 3, 16, 8, 23, 39, 56, 28, 47, 67, 88, 4, 27, 9, 34, 17, 44, 11, 40, 4, 35, 67, 100, 50, 10, 5, 42, 21, 7, 47, 88, 44, 87, 131, 176, 88, 135, 45, 94, 47, 98, 49, 102, 17, 72, 9, 3, 61, 120, 2, 63, 125, 188, 47, 112, 56, 123, 191, 260, 26, 97, 169, 242, 121, 196, 49, 7, 85, 164, 41, 122, 61, 144, 12, 97, 183, 61, 149, 238, 119, 17, 109, 202, 101, 196, 49, 146, 73, 172, 43, 144, 24, 127, 231, 11, 117, 224, 56, 165, 3, …

Kétségtelenül, ez az első két eset után döbbenetesen néz ki. Mondhatni igazi random sorozat. Valóban, miféle összefüggéseket lehet itt felfedezni? (Figyelem: ez csak egy provokatív kérdés.)

És most jöhet az igazi meglepetés! Éppen itt, ahol abbahagytam, ez a bizarr rakoncátlan sorozat visszatér a jól ismert cizellált mederbe, és így folytatódik:

1, 113, 1, 115, 1, 117, 1, 119, 1, …

Az eset enyhén szólva érdekes, és felfedezése után egy becsületes számász nem hagyja ennyiben, hanem megvizsgálja az összes természetes számmal. (Nem nagy úgy, ez a legkisebb végtelen halmaz.)

Mi tagadás, ez is egy érdekes sorozat, mikor tér vissza a sorozat a rendes kerékvágásba.

Íme szerény első eredményei (itt most csak azokat az eredményeket adom meg, amelyek egy folyamatos sort képeznek):

1, 2, 111, 7, 5, 3, 25, 22, 25, 111, 111, 4, 7, 5, 5, 6, 22, …

Miért ilyen sokszor fordul elő a 111, miért fordul elő kétszer is egymás után (ha a sorozat 10-zel vagy 11-gyel kezdődik)?

Tucatnyi kérdés, tucatnyi rejtély. Azok egy részére bizonyára soha nem kapunk választ, másokra igen. És én kíváncsian várom azokat.

Végül még egy fontos adalék, hogy felpezsdítsük az Arisztark-sorozatok világában az életet. Nos, az alapképletben egy apró módosítás drámai módon változtatja meg annak jellegét, nyoma nem marad e régi egyhangú medernek. Ez a módosítás pedig az, hogy ha a gcd 1, akkor az új tag az előző és n összege, mínusz 1. Ekkor a sorozat így fest:

1, 2, 4, 1, 5, 10, 16, 2, 10, 1, 11, 22, 34, 17, 31, 46, 62, 31, 49, 68, 88, 4, 26, 13, 37, 62, 88, 22, 50, 5, 35, 66, 2, 1, 35, 70, 106, 53, 91, 130, 170, 85, 127, 170, 34, 17, 63, 21, 3, 52, 102, 51, 103, 156, 210, 15, 5, 62, 120, 2, 62, 1, 63, 126, 190, 95, 161, 228, 76, 38, 108, 3, 75, 148, 222, 111, 187, 264, 342, 171, 19, …

Látjuk, itt az 1 felbukkanása nem tereli a sorozatot sehova, az unalom kizárva.

Ennyi most az első híradás az Arisztark-sorozatokról.

 


* * *


2020. július 7., kedd

Milyen függvény adja az elforgatott parabolát?

Tudjuk, hogy minden függvény meghatároz egy vonalat, és fordítva, minden vonal meghatároz egy függvényt.

Most mellőzzük a pedáns részletezést, milyen függvények és milyen vonalak esetében kifogástalan a fenti állítás, hiszen abban az esetben, amelyről szó lesz, az valóban igaz.

Nos, másodfokú egyenletekről van szó, amelyeknek grafikonja minden esetben egy szép, egyenesen álló parabola, vagyis olyan parabola, amelynek szimmetriatengelye függőleges.



De ez az: és mi van, ha ez a tengely nem lenne annyira függőleges?

Legyen adva egy ilyen parabola, a hozzátartozó másodfokú egyenlettel, mi meg ezt a parabolát forgassuk el balra egy fokkal, úgy hogy az elforgatás középpontja a parabola csúcsa (a másodfokú egyenlet extrém – legkisebb vagy legnagyobb – pontja).

A kérdés: milyen függvény írja le az így elforgatott parabolát?

Természetesen vizsgálhatjuk a helyzetet más középpont esetén.

Külön – igen érdekesnek látszó – témakör annak tanulmányozása, hogy egy adott egyértékű függvény grafikonja elforgatás esetén milyen szögtartományokban őrzi meg az egyértékűség igen értékes tulajdonságát.A kérdés: milyen függvény írja le az így elforgatott parabolát?


 

Kérdés, amelynek jelenleg nem ismerjük a megoldását.

 


* * *